Dr. Imreh Balázs emlékére

  Habár tudtuk, hogy súlyos betegséggel küzd, mégis mélyen megrendített bennünket a hír, hogy kollégánk, dr. Imreh Balázs egyetemi docens elhunyt. Nehéz dolog olyan ember életéről írni, aki annyi hasznosat és jót tett, mint ő. 1969-ben került az egyetem Számítástudományi Tanszékére. Ettől kezdve, egész pályafutása során magas színvonalon művelte az egyetemi oktatók örök kettős feladatát, az oktatást és a kutatást. Az oktatói ranglétra fokain járva 1984-ben jutott el az egyetemi docensi címig.

 Az operációkutatás és a kombinatorikus optimalizálás oktatója volt, a hallgatók szívesen látogatták az óráit. Mindig partnernek tekintve őket, precízen és következetesen oktatott és vizsgáztatott. Nem véletlen, hogy sok hallgató választotta őt témavezetőjének diplomamunkája készítéséhez és végzésük után is sokan az ő nevét kérdezik, amikor évfolyamtalálkozókon az egyetemről esik szó. Kutatási területein is jelentős eredményeket ért el. Számos cikke, eredménye közül itt csak kedvenceit, a véges automaták izomorfan teljes rendszereire vonatkozó tételeit említjük meg. Eredményei hazai és nemzetközi elismerést váltottak ki, többek között tagja volt a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Választmányának, titkára az MTA Informatikai Bizottságának és alelnöke a Bolyai János Matematikai Társulat Matematika Alkalmazásai Szakosztályának.

 1994-től 2003-ig a Számítástudományi Tanszék, majd 2003-tól, az Informatikai Tanszékcsoportnál történt átalakulások óta, az Alkalmazott Informatika Tanszék vezetője volt. 1990-ben, az önálló Informatikai Tanszékcsoport megalakulásakor vállalta a tanszékcsoport-vezető felelősségteljes, embert próbáló megbízatását is. Ebben a tisztségében ismerték meg őt a legtöbben és bizonyosodtak meg arról, hogy valóban talpig ember. Különösen a kezdetekkor, a hőskorban volt nehéz dolga. Ennek ellenére a feladatát fáradhatatlanul, gyakran önmagát sem kímélve, de mindannyiunk megelégedésére és maradéktalanul látta el. Szervezte, építette az Egyetem informatika oktatását, kereste a hazai és nemzetközi együttműködési lehetőségeket más felsőoktatási intézményekkel. Eközben, nemcsak a közvetlen kollégái körében, hanem a Természettudományi Kar oktatói között és a társegyetemeken is ismertté tette hatalmas munkabírása, szervezőkészsége, amelyek ugyanakkor nagyfokú kompromisszum-készséggel és néha már hihetetlennek tűnő szerénységgel párosultak. Talán a Természettudományi Kar akkori Elnökségének tagjai tudják ezt legjobban. Így ismertük, szerettük és tiszteltük őt. Miközben az Egyetem időegységei, a szemeszterek múltak egymás után, Balázst mindig ugyanaz vezérelte: elsők között lenni a munkában és szerényen a háttérben maradni azon, jóval ritkább alkalmakkor, amikor dicséretre, elismerésre került sor.

 És egyszer csak jött a megdöbbentő hír. Szinte ki sem mertük mondani, hátha nem is igaz, hogy Balázs súlyos beteg, de sajnos igaz volt. Megváltozott helyzetét méltósággal viselve, tovább dolgozott ameddig tudott, amíg az egyenlőtlen küzdelemben alul nem maradt.

 Halálával pótolhatatlan veszteség érte az SZTE Informatikai Tanszékcsoportját, a hazai informatikusok közösségét. Mivel örök nyugalomra helyezése szűk családi körben történt, az Egyetemünk nevében ezzel a nekrológgal is szeretnénk emlékét megőrizni. Nyugodj békében Balázs!

  Az SZTE Informatikai Tanszékcsoportjának vezetősége